To achieve mobile multimedia communication systems, broadband and high-quality wireless channels must be developed. These networks will provide multimedia services identical to those over a broadband access network, which uses asynchronous transfer mode (ATM) fiber-based systems. These two access networks, fiber and wireless, can be integrated to realize a seamless ATM system between fixed and mobile terminals. However, conventional mobile systems are seriously handicapped by a high bit-error-rate (BER) due to fading, while fiber systems have a very low BER. One of the main interest topic for the wireless ATM networks is handover, discussed in this paper. The other approach of the future integrated networks is the IETF's IPng, which has to provide mobility functions also. The key condition for guaranteed QoS parameters on IPv6 is transparent routing of IP packets to mobile nodes, discussed in this paper.

1. Bevezetés:

Az információs társadalom egyre erõsebben fokozódó kommunikációs igényei jelenleg szükségessé teszik olyan korszerû számítógéphálózati alkalmazások kidolgozását és bevezetését, amelyek a legszélesebb körben teszik lehetõvé a különbözõ megejelenítési formájú információk átvitelét. A multimédia jellegû szolgáltatások elterjedésének komoly feltétele az alkalmazható átviteltechnikák által biztosított mennyiségi és minõségi paramétereinek jellemzõi. A korszerû hálózati követelményekhez szükséges átviteltechnikák paramétereinek összefoglalását és ezek garantálásához szükséges megoldásokat két szervezet is célul tûzte ki. A cél megegyezik, viszont a megoldások különböznek.

Az egyik - az ATM Forum a megfelelõ munkacsoportjaival - a CCITT/ITU-T által 1990-ben megfogalmazott B-ISDN koncepcióhoz szükséges új átviteltechnika, az ATM bevezetésével javasolja a cél elérését. Ez a megoldás rögzített méretû, cellaorientált infrastruktúrát feltételez, amihez elsõsorban SDH hordozó felület használható.

A másik - az Internet Engineering Task Force (IETF) - a jelenleg legnépszerûbb hálózat, az Internet korszerûsítésével javasolja a cél megvalósítását. Ehhez az Internet Protocol új verziója, az IPng bevezetése szükséges. Ez a megoldás továbbra is változó méretû, a jelenlegi mûködõ rendszertõl különbözõ, de továbbra is változó méretû csomagorientált infrastruktúrát feltételez.

Mindkét javaslat a garantált QoS paraméterekre építi újszerû szolgáltatásait. Mindkét szervezet feltételezi, hogy a fizikai réteg protokoll adatelemei (SDU-k) csak nagyon ritkán hibásodnak meg átvitel közben. Mivel azonban az új szolgáltatásokhoz hozzátartozik a vezetéknélküli kapcsolatok feletti alkalmazások mûködõképességének biztosítása is, ezért úgy az ATM Forum, mint az IETF egy viszonylag nehéz problémával kerül szembe: egy kevésbé megbízható, nagyságrendekkel több átviteli hibát generáló rádiós vagy infravörös közegen minõségi átviteli garanciák biztosítása. Ehhez még hozzáadódik az a tény, hogy a vezetéknélküli állomások mozoghatnak, tehát rádió cellahatárokat lépnek át, miközben a QoS paramétereket folyamatosan biztosítani kell számukra.

A minõségi paraméterek állandó értéken tartása tapasztalat alapján egyszerûbb összeköttetés típusú kapcsolatok felett. Éppen ezért az ATM már eleve ilyen architektúrát feltételez, sõt a szabványosítás is olyan állapotban van, hogy már bizonyos helyeken mûködõ ATM hálózatok léteznek. Amellett, hogy a hagyományos IEEE 802.x LAN-ok üzenetszórásos jellege miatt az ATM-nél meg kellett oldani a LAN-emulációt, további szabványok szükségesek a mobil kapcsolatok feletti ATM-hez. Az IPng feletti alkalmazások is bejelentik hálózati erõforrásigényeiket a szolgátatás felépülése elõtt. A vezetéknélküli IPng csomópont, mozgása miatt a szolgáltatás idõtartama alatt értelemszerûen újabb erõforrás kérelmeket küld a hálózatnak, amelyekre a válaszadás a konstans QoS paraméterek igénye miatt hatékony módszerekkel rövid idõ alatt kell hogy megtörténjen. Az továbbiakban a létezõ és egymással versenyzõ mobil koncepciók tárgyalása során a megoldáshoz szükséges hatékony módszerekrõl, eszközökrõl és a felmerülõ problémákról lesz szó.

2. Mobil ATM kapcsolatok alapjai:

A W-ATM (Wireless ATM) vezetéknélküli ATM a következõ generációs W-NET (Wireless Network) vezetékélküli rendszerek egyik sokat igérõ átviteli technikája. Minden egyes W-NET hálózat alaptulajdonsága a user-ek RAP (Radio Access Point) rádiós hozzáférési ponthoz viszonyított elmozdulása közbeni kommunikációs kapcsolatainak folyamatos biztosítása. Ezt a tevékenységet a szakirodalom handover-nek nevezi. W-ATM hálózatok létrehozásához elengedhetetlen feltétel olyan handover mechanizmus kidolgozása, amely összeegyeztethetõ az ATM technika cellatovábbító elvével, mialatt biztosítani kell az adatvesztésre és adatátviteli késleltetésre érzékeny multimédia szolgáltatások számára a szükséges QoS paramétereket. Ha a vezetéknélküli és rögzített ATM-et együtt tekintjük, akkor egy olyan handover mechanizmus szükséges, amely kompatibilis az ATM kapcsolók következõ generációjával.

A vezetéknélküli és vezetékes ATM közös integrációja területén két módon lehetséges. Egyik esetben a vezetéknélküli ATM-et a rögzített ATM egy kiterjesztésének tekintik, ami minimális mértékben befolyásolja a rögzített infrastruktúrát. A mobil funkciókat különálló, a mobilitásra jellemzõ hálózati elemek biztosítják. A másik esetben a vezetéknélküli ATM a rögzített ATM hálózat szerves része. A kapcsolók mobilitási tulajdonságokkal vannak felruházva, így ezek mindkét típusú felhasználót ki tudják szolgálni, nem szükségesek speciális kapcsolók a mobilitáshoz. Az ATM hálózat egy osztott és kapcsolt átviteli infrastruktúra lesz mindkét típusú user számára.

Az integrált W-ATM architektúra elemeit az 1. ábra szemlélteti. A user MT (Mobile Terminal) mobil terminállal rendelkezik, amely az ATM hálózatot RAP rádiós hozzáférési ponton keresztül éri el. A RAP az aktuális rádiós cella erõforrásait menedzseli. Nincs lokális kapcsolási tulajdonsága, ezért a multiplexer továbbfejlesztett változatának tekinthetõ. A RAP UNI interfésszel kapcsolódik olyan ATM kapcsolóhoz, amelyet mobil és rögzített user-ek használnak. A kapcsoló egy nagyobb ATM hálózat részét képezheti. Az ATM kapcsolónak a kapcsolat ellenörzõ funkciókon kivül további mobilitás specifikus lokális menedzsment funkciókkal is rendelkeznie kell. Ez a mobilitási funkciócsoport az ATM kapcsoló modulként hozzáadható eleme. A kapcsoló az MT-vel való kapcsolathoz és a handover-hez az ATM Forum 3.1/4.0 vagy az ITU Q.2931 típusú ATM UNI interfész jelzésrendszerét használja. Az MT és a mobilitást ellenörzõ funkciók modul közötti interakcióhoz az UNI egy másik protokollt használ. Kapcsolatfelépítés és handover esetén az ATM kapcsoló APCP (Access Point Control Protocol) protokollt használ. Ezt a protokoll architekturát a 2. ábra mutatja be.

A protokoll architektúrában a user sík alkalmazásai az ATM rétegre AAL réteg segítségével épülnek rá. A rádiós interfésznél az egyetlen fizikai réteget a rádiós környezetet figyelembe vevõ többrétegû stack helyettesíti. A W-PHY réteget optimalizálták az ATM cellák rádiós kapcsolaton való továbbítására, a MAC réteg lehetõvé teszi, hogy az MT-k megosszák a rádiócsatornát, míg a WDLC réteg hibaellenõrzõ mechanizmust biztosít, beleértve a rádiós csatorna hibaarányát javító újraküldést is.

3. Handover W-ATM hálózatnál:

A W-ATM legfontosabb célkitûzése a multimédia kommunikáció, amelyre az adatátvitel közbeni sávszélesség és QoS paraméterek módosíthatóságának igénye jellemzõ. Bizonyos szolgáltatások alacsony késleltetést és késleltetés változási idõt igényelnek, mások pedig nagyon alacsony cellavesztési arányt feltételeznek. A handover jó vagy kevésbé jó mivolta attól függ, hogy a mobil végpontok közötti QoS paraméterek mennyire kielégítõek. Fájlátvitelnél a legfontosabb QoS paraméter a cellavesztés. Habár esetenként a cellavesztésbõl származó adatvesztést a magasabb rétegek protokolljai újraküldéssel javítják, a cellavesztés a teljes rendszer átviteli hatékonyságát nagymértékben rontja. Olyan W-NET hálózatokban, ahol a rádiós cellák kisméretûek, az MT mozgásából származó handover-ek száma nagy lehet. Ha minden handover esetén csak egy ATM cellavesztés történik, a user számára jelentkezõ késleltetések olyan jelentõsek lesznek, hogy nem teszik lehetõvé a multimédia alkalmazások használatát. Éppen ezért handover esetén a legfontosabb szempont a cellavesztés megakadályozása.

W-ATM hálózatokban a cellavesztés nélküli handover mechanizmus a jelzésrendszert és az ATM réteg cellatovábbító funkcióit kell hogy összehangolja. A jelzésrendszer az MT és a W-ATM hálózat közötti kapcsolatok kialakításának ellenõrzését foglalja magába. A cellatovábbítás az ATM cellák ATM forgalom menedzsmentjének megfelelõ QoS paraméterek biztosítását jelenti.

Különbözõ handover típusokat különböztetünk meg. Backward handover esetén a handover elõre, a régi RAP kezdeményezésére történik meg. Forward handover-nél az MT olyan gyorsan mozdul el az új RAP-hoz, hogy a handover csak késõbb következik be. A hard handover-t az jellemzi, hogy az MT minden pillanatban csak egyetlen RAP-vel tart kapcsolatot. A soft handover ideje alatt az MT egyszerre több RAP-vel is kommunikál. Az, hogy adott helyzetben milyen handover típus következik be, a használt rádiós interfész-technológiától függ. Soft handover-t CDMA (Code Division Multiple Access) és TDMA (Time Division Multiple Access) rendszereknél alkalmaznak.

Cellavesztést három különbözõ, egymástól független esemény okozhat. Az elsõ a tényleges cellavesztés, amelynél a cella tartalma sérül meg. A második a cellakettõzés, ahol a cella fejléce nem tartalmaz ilyen jellegû szándékos tevékenységet. Ez cellafolyam meghibásodást is okoz. A harmadik a cellasorrend felcserélõdése. Az ATM cellák nem tartalmaznak cellaazonosítót, a cellák sorrendje nem állapítható meg a cella fejrészébõl. Ha a hálózat véletlenül felcseréli az ATM cellák sorrendjét, akkor a cellafolyam hibás lesz. Amíg a tényleges cellavesztés a rádiós környezet jellemzõje, a cellakettõzést és a cellasorrend felcserélését a handover okozhatja.

Handover végrehajtásnál a rendszeren áthaladó cellafolyam a rádiós handover miatt félbeszakad, megtörténik a kapcsolat újra-route-olása és a maradék folyamrész más útvonalon való továbbítása. A megszakító pont a cellafolyamot szegmensekre darabolja. A szegmens nem más, mint a 3. ábra szerinti egymás után következõ cellák sorozata.

Mivel az ATM réteg protokoll a forgalmat könnyen felismerhetõ cellákra darabolja, természetes lehetõséget ad a kapcsolat szegmentálására. Ha a hálózat biztosítja a szegmensek integritását, akkor elégséges a szegmenseket egy jelzõ cellával elválasztani egymástól. Ez leggyakrabban a szegmens végét jelöli. A szegmens fejének megérkezését a jelzésrendszer mutatja és implicit módon az elsõ cella jelöli. A jelzõ cellákat a user cellákkal azonos virtuális áramkörön továbbítják. Az ilyen cellákat a user celláktól azért lehet könnyen megkülönböztetni, mert ezek RM (Recource Management) erõforrás menedzsment típusú ATM cellák.

Veszteség nélküli handover-hez három feltételt kell biztosítni. Az elsõ feltétel a szegmens integritásának biztosítása. Minden egyes szegmenst cellavesztés nélkül kell továbbítani. Mivel az ATM hálózat rögzített része megbízható, feltételezhetjük, hogy ezen hálózaton a szegmens ép marad. A rádiós interfészen való küldéskor a szegmens integritását a WDLC rétegnek (lásd 2. ábra) kell biztosítania. A második feltétel az, hogy a szegmensek között nincs cellavesztés és a szegmensek nem fedik át egymást, vagyis nem tartalmazzák ugyanazt az ATM cellát. Amikor a cellafolyam félbeszakad, az elõzõ szegmens utolsó cellája és az aktuális szegmens elsõ cellája a folyam két egymás után következõ cellája kell hogy legyen. Ez a feltétel azt jelenti, hogy a WDLC réteg azonos módon tegye lehetõvé az MT és az AP számára a rádiós interfészen sikeresen tuljutó cellákról való értesülést. Az ATM kapcsolóban nagy valószínüséggel nem történik cellakettõzõdés a kapcsolat újrakonfigurálása alatt, de ennek elemi tevékenységnek kell lennie és két egymás utáni cella közötti idõtartamban kell végrehajtani. A harmadik feltétel a szegmensek megfelelõ sorrendben való továbbítása. Egy szegmens küldése csak az elõzõ szegmens teljes elküldése után kezdõdhet meg.

Ha feltételezzük, hogy a rádiós intefész és a rögzített hálózat biztosítja a szegmens integritását, a handover tevékenység feladata nagyrészt az lesz, hogy a szegmensek megfelelõ sorrendben érkezzenek. W-ATM hálózatnál a sorrend betartása két esetben szükséges. Downlink forgalom esetén a szegmenseket megfelelõ sorrendben kell továbbítani. Mivel az esetleges sorbarendezéshez nagyméretû pufferre lenne szükség, az MT mobil terminál nem képes sorbarendezést végezni. Így az MT cellákat vesz és a rádiós interfész felett sorban szegmensekre darabolja a cellafolyamot. Uplink forgalom esetén a cellasorrendet az ATM kapcsolónak a rögzített hálózat felõli interfészénél kell biztosítani. Feltételezhetjük, hogy a kapcsolót nem terheli a szegmensek tárolási és sorbarendezési munkája. Ez a jelenlegi ATM kapcsolók jelentõs módosítását teszi szükségessé.

4. Mobil IPv4 kapcsolatok alapjai:

Az IPv4 routing az IP csomag célcímének hálózati prefixén alapszik. Emiatt az MN (Mobile Node) mobil csomópont a mozgása közben kellene hogy módosítsa saját IP címét ha új hálózatba kerülne. Ebben az esetben viszont a magasabb rétegek protokolljai a szállítási feladataikat nem folytathatnák. Az IETF szervezet Mobile IP Working Group csoportja kidolgozta az IPv4 mobil kapcsolati technikáját, amelyet módosításokkal az IPv6 esetén nagyobb hatásfokkal lehet alkalmazni. Minden MN csomópont, hasonlóan a hagyományos csomópontokhoz, rendelkezik állandó HA (Home Address) IP címmel. Ez az érték módosítatlan marad, függetlenül az MN csomópont helyétõl az Internetben. Az MN egy olyan csomópont, amely módosítani tudja IP subnet-ekhez való kapcsolódási pontját, mialatt folyamatosan a HA címen érhetõ el. Minden olyan csomópont, amely MN-el tart kapcsolatot CN (Correspondent Node) csomópontnak nevezzük. Természetesen adott esetben egy CN lehet MN csomópont is. Az MN csomópont az idegen hálózatban megszerzett aktuális címét CA-nak (Care-of-Address) nevezzük. Egy MN csomópont HA és CA címének összerendelése nem más, mint a binding. Az MN csomópont HA subnet címéhez tartozó routere a HAN (Home Agent Node) csomópont, amely az MN részére egy HA-FA binding rekordot tárol. Minden olyan esetben, ha egy MN csomópont HA címére csomag érkezik, a megfelelõ HAN IPv4 tuneling segítségével a csomagot tovább küldi az MN csomópont CA címére, vagyis az IP csomag célba ér. Ahogy a CN csomópont megtanulta az MN csomópont új CA címét, letárolhatja azt és az MN csomópontnak szánt következõ csomagjait közvetlenül az új CA címre küldheti el.

IP feletti mobilitás biztosításához a legfontosabb feladat az MN csomópont aktuális CA címének megbízható és idõbeni eljuttatása az összes CN csomóponthoz, hogy elkerüljük a háromszög routing-nak nevezett rendellenességet (lásd 4. ábra).

Háromszög routing esetén az MN csomópontnak küldött összes csomagot elõször a HA subnetbe kell eljuttatni, ahonnan a HAN router a csomagokat IP tuneling segítségével a binding rekord alapján továbbküldi a CA címre.

5. Mobil IPv6 kapcsolatok alapjai:

Az IPv6 címek 128 bitesek, amelyekbõl egy rész a jelenlegi IPv4 címtartomány lefedését biztosítja, egy másik rész az un. LL (Link-local) cím. Az LL nem route-olható, de a lokális hálózatban vagy link-en minden csomópontot egyértelmûen azonosít. Az azonos link-en elhelyezkedõ csomópontok az LL cím segítségével egymás között közvetlenül, router nélkül kommunikálhatnak. A csomópontok egymás jelenlétét és MAC címét a Neighbor Discovery protokoll segítségével fedezik fel. Ez a protokoll nagymértékben hasonlít az IPv4 ARP és ICMP DRP (Router Discovery Protocol) protokolljaihoz. Az IPv6 különbözõ típusú kiterjesztett csomagfejrészeket értelmez. Ezek a következõk: Destination Options Header, ezt az opciót csak a célcsomópont értelmezi; Hop-by-Hop Options Header, ezt az opciót minden egyes továbbító és célcsomópont értelmezi; Routing Header, megegyezik az IPv4 Source Route opciójával, a cél IPv6 csomópontnak nem kell ugyanazon a nyomvonalon visszaküldenie válaszát a forráshoz; Authentication Header, ezt a csomag hitelességének biztosításához használják.

Az IPv6 lehetõvé teszi, hogy az MN csomópont kommunikáljon más (rögzített vagy mozgó) csomóponttal az IPv6 címének megváltoztatása nélkül, miközben a kettes rétegû kapcsolódási pontja módosul. Az MN csomópont bármikor címezhetõ a saját HA címén, függetlenül az Internet-hez való kapcsolódási pontjától. Ez úgy lehetséges, hogy a szállítási és magasabb rétegû protokollok és alkalmazások számára rejtve marad a csomópont mobil tulajdonsága.

Az IPv6 az összes olyan csomagot hitelesíti, amely egy csomópont számára az MN fizikai helyzetérõl ad információt. Ellenkezõ esetben egy hibásan mûködõ csomópont rossz irányban térítheti el az MN csomópontnak küldött csomagokat. Egy MN csomópont interfészének legkevesebb három IPv6 címe van. Ezek a HA (Home Address), az LL (Link-Local Address) és a CA (Care-of-Address) címek. Minden esetben, amikor az MN csomópont a kapcsolódási pontját az egyik IP hálózatból a másikba mozgatja, a CA címét aktualizálja DHCPv6 vagy PPPv6 segítségével. Az MN csomópontnak lehet egynél több CA címe is például akkor, ha a kettes rétegben egyidõben több W-NET hálózathoz kapcsolódik. Minden egyes IPv6 csomópont a címösszerendeléseket egy binding cache-ben tárolja meghatározott idõtartamokig. A HAN router proxy Neighbor Discovery protokoll segítségével átveszi az MN csomópontnak címzett csomagot és tunneling segítségével a saját binding cache tartalma szerinti elsõdleges CA címre továbbítja azt. A tunneling IPv6 típusú enkapszuláció segítségével történik.

Az IPv6 dinamikus mechanizmus segítségével biztosítja az MN csomóponttal kommunikáló CN (Correspondent Node) csomópont számára az MN-re vonatkozó binding információkat. Amikor egy CN csomópont IPv6 címre akar csomagot küldeni, mevizsgálja a saját Binding Cache-ének tartalmát. Ha talál bejegyzést, akkor az MN csomópont CA címére fogja küldeni a csomagot Routing Header opcióval, ellenkezõ esetben szabályosan küldi el és a HAN router fogja tunneling segítségével továbbítani a CA címre.

Ahhoz, hogy az MN csomópont binding információját a HAN és a CN megismerhesse, az IPv6 újabb két Destination Options Header csomagot vezet be. Miután az MN csomópont megszerzi az új CA címét, Binding Update Option csomagba helyezi azt és a HAN, valamint az összes, vele kapcsolatban álló CN csomóponthoz elküldi. Erre a HAN és CN csomópontok Binding Acknowledgement Option csomaggal válaszolnak. Mivel az IPv6 csomagban lehet egy vagy több célopciót tartlamazó Destination Options Header, bármely mobil IPv6 opció elküldhetõ az alábbi két lehetséges módon (5. ábra.): a Binding Update vagy Binding Acknowledgement bármely olyan IPv6 csomagban elhelyezkedhet, amely TCP vagy UDP protokollelemet szállít; a Binding Update vagy Biding Acknowledgement külön, olyan IPv6 csomagban küldhetõ, amelynek nincs adatmezõje. Ebben a második esetben a Destination Option fejrészben a Next Header mezõ jelentése "No Next Header".

A hálózat méretezési feladatának és terhelésének csökkentése céljából nagyon fontos, hogy a CN csomópont képes legyen megtanulni és letárolni a saját cache-ében az MN csomópont CA címét. Ezáltal az MN és CN csomópontok között optimális csomag-routing biztosítható, ugyanakkor elkerülhetõ a HAN csomópont körül kialakuló esetleges torlódás, ami az egész Internet hálózat normális mûködését akadályozhatja. A CN és MN csomópontok közötti közvetlen küldés esetén a HAN csomópont esetleges meghibásodásából származó mûködésképtelenség nem fordulhat elõ. A binding információ cache-ben való tárolása lehetõvé teszi, hogy a CN és MN csomópontok egymással kommunikáljanak még akkor is, ha a HAN csomópont meghibásodik vagy az Interneten való elérése nehézségekbe ütközik.

6. Összefoglalás:

A W-ATM hálózatok biztonságos mûködésének kulcsfontosságú funkciója a handover. Ennek a mechanizmusnak, amely az ATM UNI jelzésrendszerre épül rá, viszonylag egyszerûnek és hatékonynak kell lennie. Az ATM fejlesztési irányvonalak azt mutatják, hogy a mobilitás problémája integrálható az ATM kapcsolókba, ezáltal szükségtelenné válhat a rögzített és mobil ATM hálózatok közötti különbségtétel. A veszteségnélküli cellatovábbításhoz a mobil ATM hálózat hozzáférési pontjában elhelyezett viszonylag kisméretû pufferelési funkció képes jelentõsen növelni az átviteli hatékonyságot. A mobil IPv6 hálózatok biztonságos mûködéséhez elengedhetetlen feltétel a hiteles binding információk idõbeni eljuttatása a mobil csomóponttal kommunikáló rögzített vagy mobil csomóponthoz. Ellenkezõ esetben torlódás és csomagvesztés miatt bizonytalanná válnak a QoS paraméterek és az IPv6 hálózat feletti multimédia alkalmazások színvonala nem lesz kielégítõ.

Irodalom:

[1] H. Mitts, H. Hansen, J. Immonen, S. Veikkolainen, "Lossless handover for wireless ATM",

Proc. of ACM/IEEE Mobicom'96 Conference, Rye, New York, USA, Nov. 10-22 1996,

pp. 85-96.

[2] F. Hartanto, H. R. Sirisena, "Infrastructure Networking for Wireless Access to

Wired ATM Networks", Proc. Eights IEEE Workshop on Local and Metropolitan

Area Networks, Berlin, Germany, Aug. 25-28, 1996.

[3] B. G. Marchent, M.J. McTiffin, "Handover and Macro Diversity for 3^rd Generation

Mobile Systems and ATM Fixed Network", Proc. IEEE Globecom'96

Workshop on Transport Protocols for High Speed Broadband Networks,

London, U.K., Nov. 22 1996, pp. 1151-1155.

[4] I. Wickelgren, "Local-area Networks Go Wireless", IEEE Spectrum, Sept. 1996.

[5] J. Khan, C. Lokuge, "An ATM Based Wireless Network for Multimedia Communication",

Proc. Eights IEEE Workshop on Local and Metropolitan Area Networks,

Berlin, Germany Aug. 25-28, 1996.

[6] D. Eckhardt, P. Steenkiste, "Measurement and Analysis of the Error Characteristics

of an In-Build Wireless Network", Computer Communication Review, ACM Sigcomm,

Vol. 26. Nr. 4, Oct. 1996.

[7] K. Kang, J. Yoo, Y. Lee, C. Han, S. Kim. "Future Integrated Network of Mobile Into B-ISDN",

Proc. Networks 96, Seventh Intenational Network Planning Symposium, Sydney, Australia,

24-29 Nov. 1996, pp 197-202.

[8] C. E. Perkins, D. B. Johnson, "Mobility Support in IPv6", Proc. of ACM/IEEE

Mobicom'96 Conference, Rye, New York, USA, Nov. 10-22 1996, pp. 27-37.