Abstract

During the last decade the teaching content of the computer science and the whole applied computer science with its most important point been changed. Technical institutes make use of not only single computers but much rather network systems in teaching programming and use application programs. It is used mostly locale, internal networks first. In this case is advisable to develop conditions they are similar to the intranetwares. To organize jobs on the Internet is very important, in which special questions could came up. There problems that from the limited technical conditions (e.g. limited bandwidth), but there are also methodological tasks have to be solved many times.

1. Bevezetés

A számítástechnika ma divatos fogalom, sokszor sok helyütt szerepel. Az iskolák nagyon gyakran egyfajta értékmérõként említik, ha magukat kell jellemezni. Ezen a téren talán csak a nyelvoktatás súlya mérhetõ össze vele. Ugyanaz a megfogalmazás azonban nagyon széles spektrumát öleli fel a minõségnek is, a mennyiségnek is. Utóbbi a heti óraszámok, az esetleges csoportbontások, valamint a tanítási idõn kívüli szakköri foglalkozások óraszámával elég jól meghatározott. Elõbbit a pedagógus felkészültsége mellett a rendelkezésre álló géppark és általában a mûszaki lehetõségek alapvetõ módon befolyásolják.

Mára elég jól meghatározott az, melyik évfolyamon mit érdemes és mit kell tanítani. A Nemzeti Alaptanterv világosan és a szakma nagyobbik fele által is elfogadott tartalomban jelöli ezt meg. A témakörök között fontos szerepet kap a számítógépes hálózatok használata és használtatása. Ennek a jelentõségét még az is növeli, hogy remek lehetõség csoportmunka kialakítására. Mint ilyen, az általános pedagógiai haszna sem megvetendõ. Másfelõl viszont ez az a témakör, amit még a jelentõsebb számítástechnikai, informatikai elõképzettséggel, esetleg "csak" gyakorlattal érkezõ tanulók sem ismernek feltétlenül. Így ezen keresztül szinte biztosan tudunk újat mondani valamennyi tanulónknak.

Elõadásomban a számítástechnika oktatásnak és a hálózatok, az Internet (illetve lokálisan, "házon belül" az Intranet) használtatásnak néhány tapasztalatát illetve az ezek kapcsán felmerülõ és továbbgondolásra érdemes jellemzõjét szeretném kifejteni. Két alapvetõ dolgot kell azonban itt, a bevezetõben megemlítenem. Az egyik az, hogy a továbbiakban elmondottak átlagosan motivált tanulókkal kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján fogalmazódtak. A másik jellemzõ a szakközépiskolában a kis számítástechnika óraszám és/de az órákon az elmélet mellett (olykor sajnos a körülmények kényszerének engedve: elõtt) a gyakorlat preferálása egy-egy óra menetének megtervezésében.

2. Oktatás hálózatos környezetben

A következõkben elmondottak alapját szerzett tapasztalat egy autószerelést oktató szakközépiskolában végzett több éves számítástechnika oktatás képezi. Feltehetõen a nem-mûszaki avagy éppen ellenkezõleg: az informatikai képzésben szerzett oktatói, pedagógusi gyakorlat nem pontosan ezen észrevételek megfogalmazását eredményezhetik.

A középiskola mûszaki de nem számítástechnikai, így a beiskolázási tanulmányi átlag valahol a közepes táján van, alig felette. A gyerekek közel fele itt, az iskolában kerül elõször fizikailag gépközelben, alig 10%-nak van otthon PC-je. Elõképzettségrõl sem igen lehet beszélni, mert bár alig van általános iskola, ahol ne szerepelne az "étlapon" a számítástechnika, ez gyakorta inkább csak csoportos bemutatókat, matematikai-számelméleti tanítást jelent, semmint alkalmazói programok tanítását és gyakoroltatását. (Mindez természetesen nem általában igaz, hiszen számtalan jól felszerelt, a számítástechnikát intenzíven oktató alapoktatási intézmény van, csupán a nálunk beiskolázott gyerekekre jellemzõ...)

2.1. A hálózat kezelésének oktatása

A számítástechnika oktatás általánosságban arra kell felkészítse a tanulót, hogy késõbb, napi tevékenysége, munkája során felismerje az a helyzetet, amikor munkáját hatékonyabbá, gyorsabbá és egyszerûbbé teheti a számítógép alkalmazásával, amikor is mint munkavállaló, géphasználatot integrálva tevékenységébe, versenyképesebb lehet mint az, aki ezt nem teszi. Ez a roppant általános megfogalmazás nagyon sok mindent magába foglal. Ha nem köthetõ meg a szakmacsoport, a szakterület, akkor az általános irodai alkalmazások azok, amik - a gépkezelés, a géppel való információkezelés mellett - beleértendõk az elsajátítandó tevékenységek körébe.

A géphasználat oktatása mindenképpen az elemi tevékenységekkel, az információ gépi megjelenésének kezelésével és kezeltetésével kezdõdik. Ez nem kíván feltétlenül hálózati munkát. A lemezmeghajtók kezelése, a lemezformázás, a katalógus- és állománykezelés, az állománytömörítés, a víruskeresés és vírusmentesítés, és kicsit késõbb a szöveg- illetve a táblázatkezelés, a bittérképes rajzolás vagy a vektorgrafika használata olyan tevékenység, amit teljes értékûen meg lehet taníttatni hálózat használata nélkül is. E lokális gondolkodásmód helyett azonban már akkor is érdemes globális szemléletmód elsajátítására rávenni a tanulókat, ha a rövidtávú napi munka ezt nem is igényli. Célszerû tehát egészen az elején, a géphasználat elsajátíttatásával egyidõben hozzászoktatni a tanulókat ahhoz, hogy hálózaton dolgoznak és hogy ennek alapfeltétele a bejelentkezés, önmaguk azonosítása.

Ennek a szemléletmódnak több elõnye is van. A tanulók gyakran tévesztik össze az esetlegest az általánossal. A számítógép-használat egyébként is olyan tevékenység, ami - a bevezetõben a tanulói populációval kapcsolatban említett jellemzõk miatt - a legtöbbjük számára sajátos, egyedi, különleges, sohasem látott dolog. Semmiképpen sem napi gyakorlat! Így mindazt, amit elsajátítanak, hajlamosak ahhoz a géphez kötni, mellyel dolgoznak. Ha már az elején a hálózatos tevékenységet erõltetjük, a tanár számára számtalan alkalom adódik annak hangsúlyozására, hogy a tanulók munkájuk tartalmát és ne formáját tekintsék elsõdlegesnek. (Ezen tovább lehet azzal segíteni, ha a tanár óránként "rotálja" tanulóit, azaz erõszakkal megváltoztatja óráról órára azt a gépet, amin dolgoznak a tanuló helyének változtatásával. Ez természetesen csak akkor járható út, ha elég homogén a géppark!)

A globális szemléletmód, azaz az egyedi alkalmazások tanításával párhuzamosan a hálózat használtatása számtalan más, bár nem teljesen nyilvánvaló elõnnyel is jár. Ha hálózaton dolgoztatjuk tanulóinkat - és ez nem csak annyit jelent, hogy bejelentkeztetjük õket, de mindenekelõtt azt, hogy munkájukat a hálózaton számukra kialakított munkaterületen helyezik el - akkor ezzel a munkájuk tanári elõkészítése illetve az órán végzett munka (osztályozott vagy más módon történõ) értékelése is egyszerûbbé válik.

A számítógép-használatot tapasztalatom szerint a gép használatának oktatásával kell kezdeni, ha ezt megelõzi de még ha ezzel egyenrangú is a hálózatkezelés oktatása, az zavart okozhat. Végtére is önálló gépek hálózatba kötésével kialakult architektúra képezi az oktatás alapját. Amint azonban ebben gyakorlatot szereztek a tanulók, célszerû elemi LAN fogalmak oktatása: a topológiai és a logikai struktúra elmagyarázása után a kiszolgáló szerepének magyarázata. Nagyon jó (de ma még messze nem feltételezhetõ) az a helyzet, amikor az oktatás alapját képezõ gépek minél többféle hálózatnak részei. Nagyon hasznos, ha nem csak elméleti tananyag a kiszolgáló és az egyenrangú hálózat, de a tanulók kezelhetnek is ilyet. Az egyenrangú hálózat kiépítése látszólag egyszerûbb, hiszen a kábelezés és a LAN kártyák mellett csak megfelelõ szoftvert kíván és mivel a ma legelterjedtebbnek mondható GUI alapértelmezésbõl támogat ilyen LAN kezelést, látszólag ehhez nem is kell különösebb eszköz-feltétel. A valóság az, hogy elég erõs munkaállomások szükségesek ahhoz, hogy valamennyi tanuló gépe egyszerre részese lehessen egy egyenrangú hálózatnak - mindenképpen erõsebb, mint amennyit pusztán az egyedi alkalmazások oktatása megkívánna.

A kiszolgáló alapú hálózat kezeltetése szervert és szoftvert kíván, mindkettõ anyagi beruházás, nem is csekély. Mindenképpen megéri azonban, mert ezen az alapon sokkal kevesebb hardverrel lehetséges a hálózatos munka, arról nem is beszélve, hogy a következõben tárgyalandó IntraNetware ezen környezetben egészen egyszerûen kivitelezhetõ. Mindezek elõtt azonban célszerû ilyen LAN létesítése, mivel ezáltal olyan környezet lehet a tanítás alapja, ami a vállalati felhasználók nagy többsége (ha nem a többsége) számára is alaprendszer, azaz a tanítás olyasminek a használtatására készít fel, amire a képzettséget használtató munkáltatók jelentõs része számot tarthat.

A hálózati fogalmak ismertetése során a hardver elemekre is érdemes kicsit több idõt fordítani, mint a PC használtatás során általában. Az a tapasztalatom, hogy meglehetõsen leköti a tanulókat az errõl szóló tananyag. Bár saját tapasztalatuk nincs arról, mi a különbség a sodrott érpáras és a vékony etherneth-es LAN között, de nem is ez az, amit célszerû ekkor elmesélni nekik. Sokkal nagyobb érdeklõdére tart számot, ha a galvanikus kapcsolattal való LAN építés mellett legalább felemlítésre kerül az optikai illetve a rádiós jelátvitel. Itt ki lehet térni egyfelõl a mûholdas kommunikációra, másfelõl a mobil kommunikációnak a számítástechnikát érintõ részére illetve ezek diszjunktjaként például a GPS rendszerekre. (Autós iskolában mindig fokozott az érdeklõdés ezek iránt.) A hálózati alapelvek, fogalmak, struktúrák és architektúrák oktatásának mennyiségét csak a rendelkezésre álló idõ korlátozhatja. Ha azt is szem elõtt tartjuk, hogy a számítástechnika taktikai célja, azaz az információtechnológia használtatásának oktatása mellett legalább olyan fontos a stratégiai célja is, azaz a tanulók általános mûveltségének gyarapítása, akkor ez egyáltalán nem elhanyagolható. Felehetõen a heti két órás órakeretben erre alaposan ki lehet majd térni - a heti egy órás idõkeret csupán a legfontosabb alapelvek és hálózatfajták megismertetésére elegendõ.

Amikor az elméleti fogalmak - pl. szerver, munkaállomás, felhasználó, operátor, rendszergazda - már ismerik a tanulók, érdemes azonnal gyakorlatai tevékenységet is a tananyaghoz kapcsolni. (Ez következik a tárgy jellegébõl is, de a bevezetõben említett, nem számítástechnika orientációjú tanulók érdeklõdése roppant hamar lankad, hacsak nincs tennivaló, hacsak nincs olyan tanagyag ami tevékenység is egyben...) A LAN oktatása ideális, mivel kicsiny, önállóan elsajátítható elembõl felépíthetõ egy LAN kezelése elemi felhasználói szinten. Tulajdonképpen mindegy, NetWare alapú vagy UNIX rendszerû hálózatról van szó. A vállalati (ma már inkább a kisebb vállalkozási) alkalmazások inkább az elõbbit preferálják, de például szakkörön, az anyagban fokozottabban elmélyedni tudó és akaró tanulók számára nagy haszonnal jár az utóbbi tanítása is. NetWare hálózat használtatása esetén nagyon jól lehet a DOS alapokra építeni - még ha a valóság az is, hogy itt nem DOS alapokon tevékenykednek a tanulók - de UNIX rendszerû LAN oktatása esetén számtalan eltérést és különbözõséget kell elmagyarázni. Így arra, hogy ezt ne keverjék állandóan össze a tanulók, csak az értelmesebb, motivált, gondolkodni is hajlandó diákok esetében van remény.

A LAN használtatás során célszerû azt nyomatékosan tudatosítani, hogy a felhasználó azonosítója és jelszava révén korlátozott de állandó mozgásteret kap. Ezért nagyon fontos - szakmailag? pedagógiailag? - ezen a ponton a tanuló kezébe tenni saját azonosítóját és jelszavát. Ezt igazán az teszi szép szavakon túl és felett valóságos ténnyé, ha lehetõség van a tanulók számára adott, nem csökkenõ tárolóterület biztosítására a kiszolgáló gépen. Tapasztalatom szerint szinte nem is lehet elégszer elmondani a tanulóknak, mirõl is szól ez a szabadság... Folytonosan felbukkan, ez vagy az eltûnt a hálózatról, mert a rendszergazda törölte. Ebben nem is az a baj, hogy tudják, a rendszergazda ezt megteheti, hanem az (és ezt nem lehet túlhangsúlyozni!) a baj, ezt elfogadják ezt megtette (ha megtette), és még csak nem is tiltakoznak ellene! Ha van a korszerû informatika oktatásnak pedagógiai, általános értékközvetítési, nevelési feladata, akkor szerintem az, hogy a 21. század munkavállalói ne fogadjanak el információs rendszerekben ilyen korlátozhatatlan lépést, legyenek érzékenyek egy-egy ilyen esetlege "atrocitással" szemben. Nagyon hasznos, ha a mûszaki, de a tanulók motivációjából és a rendelkezésre álló óraszámok alapján adódó pedagógiai lehetõségekkel éve a tanulók körébõl lehetséges operátorok kijelölése, akik a "mezei" felhasználók alap- és a rendszergazda felsõ szintje közzé beékelõdhetnek...

A LAN tevékenység mindig az önazonosítással kezdõdik és - jó esetben - a LAN-ra kitett személyes adat-területen levõ adathalmaz feldolgozásával folytatódik. Ennek az "apróságnak" is messze hordó pedagógiai mondanivalója lehet. A tanulók a hálózatos tevékenység során magukat azonosítják. Ha szükségbõl - de javaslatom szerint nevelési céllal mûszaki szükség nélkül is - megteszi az óravezetõ tanár, hogy a tanulókat forgatja, nem hagyja egy gépen tevékenykedni több órán keresztül, akkor elõbb-utóbb meg lehet a tanulókkal is értetni: nem a gép számít, hanem õk maguk. Az a fontos, ismerik-e azonosítójukat és jelszavukat, hogy ennek használatával be tudnak-e jelentkezni egy LAN-ra? Képesek-e ezeket a saját magukat azonosító adatokat titkosan megõrizni és ezzel a valóban egyedi bejelentkezés szükséges feltételét megteremteni.

Fontos dolog a LAN-os kommunikáció is. Ebbe több minden beletartozik. Tapasztalatom szerint a LAN üzenetkezelõ apparátusának használtatás olyan tananyag, amelyet ritkán kell kétszer ismertetni: az élelmesebbje az utalásokból megérti, mit kell (mit lehet) tennie, de a többség is elsõre megérti és használja. A mi iskolánkban öt éve üzemel NetWare LAN, és az oktatásban erre mar akkor súlyt fektettünk, amikor XT PC-ken voltunk még kénytelenek oktatni. A hatás alig leírató. Mivel a személyi azonosítók tényleg név-jellegûek, az üzenetkezelés egyben a csapat (egyszerre egy fél osztály) összekovácsolódását is elõsegíti, támogatja. Azok a tanulók, akik eddig egymás mellett koptatták az iskolapadot - a mi gyakorlatunkban ez a tananyagrész az elsõ osztályokban, úgy a harmadik hónap azaz november eleje környékén bukkan fel - nos ezek a tanulok innentõl, mert érdekes módón (PC-vel, LAN-on tehetik) kommunikálhatnak egymással, egyszerre érdeklõdést mutatnak egymás iránt. (A dolog alkalmas arra is, hogy a metakommunikativ elemek súlyát csökkentse, hogy a tartalmi elemek súlyát növelje - errõl lentebb, a levelezésrõl szóló résznél bõvebben...)

Sajátos momentum bukkan azonban itt fel - a személytelenségnek a szó legrosszabb értelemben vett felszabadító hatása! Aki vett már részt fõleg fiatalabbak által látogatott fórumokon, Internet-en keresztül megvalósuló on-line kommunikációban, tudja mire gondolok: a durva, brutális ugyanakkor felszínes és üres nyelvhasználatra, arra, amint obszcén jelzõk megfojtanak minden tartalmi mondanivalót. A tanulók ugyan azonosítójukkal üzengetnek, ez pedig egyedi, továbbá a nevük alapján képzett, de ez mégsem azonos nevükkel. Ráadásul üzeneteiket "csak" a címzett kapja. A címzett pedig nem szemtõl szemben áll, térben, esetleg idõben is máskor, más helyen kapja az üzenetet, amire legfeljebb hasonlóval reagálhat... Ez a két dolog azután sajnos oda vezet, hogy az amúgy meglevõ (bár olykor elég gyenge) önkontroll is semmivé foszlik, ami a kommunikáció "szalonképességét" illeti. Ugyan a LAN-on ennek talán nincs nagy jelentõsége, de tapasztalatom szerint már ekkor kell ezen jelenségek ellen fellépni, másként az Internet-es kommunikáció során már csak a tények után kulloghat a tanár...

2.2. Az Intranet oktatásának jellemzõi

Az eddigiek alapján a tanulók ismereteket szereztek a számítógép-hálózatok alkalmazásában. Tisztában vannak az alapfogalmakkal, habár erre a pontra elérve ez a tudás még meglehetõsen szorosan kötõdik a konkrét helyi körülményekhez. Ez természetes is, hiszen az elõzõekben leírtaknak az volt, az lehetett csak a célja, hogy a tanulók kilépve az egyedülálló gép körébõl, szokják azt, hogy a LAN-on nincsenek egymaguk.

Az Internet eléggé ismert fogalom. Sokszor bizony félreismert. Használatát elõbb "házon belül" taníttatjuk meg. Szintén divatos fogalommal élve: az Internet használatát az Intranet használata vezeti be. Az oktatás legalapvetõbb korlátja, az anyagi-financiális korlátok is ezt támogatják. Pedagógiai haszna-értelme is van azonban ennek a fokozatosságnak.

Az intranet-es tevékenység alapja a hardvert, a LAN-t nem számítva a telepített szoftverek. Természetesen ideális lehetõség az, ha a megfelelõ, éppen erre a célra szolgáló szoftverrel van lehetõségünk tevékenykedni, például a Novell IntraNetware szoftver rendelkezésre ál, Ennek azonban tetemes az ára. A korábban elmondottak valamilyen kiszolgáló alapú szoftvert feltételeztek, ennyi elég is. Csupán egy shareware levelezõprogramra (esetleg egy SMTP/POP3 gateway kiegészítõre) illetve egy - gyakorlatilag szintén ingyenes - HTML böngészõ programra van feltétlen szükség.

Az Intranet-es tevékenységet célszerû - bár nem feltétlenül szükséges - GUI környezetben tanítani. (Ennek fokozott hardver igénye kétségtelen, de számottevõ elõnye, hogy egyszerû kezelni és tetszetõs is, azaz a tanulók ilyen környezetben motiváltabbak, mint karakteres felületen. Az otthoni, vállalati alkalmazások körében is elterjedtebb a grafikus felület, ez is amellett szól, hogy ebben a környezetben tanítsunk.)

Az elsõ részletesebben tárgyalt témakör az elektronikus levelezés. Bár ez messze nem annyira látványos, mint a HTML anyagok olvastatása, a böngészés, de sokkal több benne az aktív elem, sokkal tágabb teret ad a tanulók saját kifejezésére. A GUI alatt futó levelezõ program használtatása számtalan dolog megtanítására ad lehetõséget. Elsajátíttatható velük az ablakkezelés, illetve általánosan sok olyan fogás, ami elsõsorban a GUI-hoz kötõdik, a levelezõ program használata de az E-mail kezelés szokásai szintén. Nem érdemes kihagyni azt a számtalan apróságot, szokást, ami az E-mail kezelés velejárója. tapasztalatom szerint a tanulók érdeklõdve hallgatják a smile, a replay, a spam, a flame-ware, a junk-mail idegen fogalmakhoz kapcsolódó tudnivalókat és nagy élvezettel vetik bele magukat azoknak a használatába. Lényeges, hogy nem csak a mûszaki eszköz használatát tanítsuk meg az elektronikus levelezés során, de itt, a kezdeteknél kialakítsuk a helyesnek vélt szokásokat a tanulókban ezzel kapcsolatban.

Kiszolgáló alapú hálózat szerverére léteznek elég "intelligens" SMTP/POP3 gateway programok, amelyek megfelelõ felkonfigurálás után akár az Intranet-en történõ levelezõ lista kezelésre is alkalmasak. Ennek használata szintén kimeríthetetlen tárháza fogalmak egész sorának. Számtalan dolgot el lehet ezekkel kapcsolatban mondani (moderáció egy listával kapcsolatban, a digest fogalma, a lista és a listakezelõ címek közötti különbségek, stb.)

A tapasztalat az, hogy a levelezõ program használtatása során még a gyengén motivált tanulókat is könnyû munkára fogni. Lehetõségük van az idõbeli korlátok átlépésére, azaz évfolyam- vagy iskolatársaikkal is kapcsolatot tarthatnak, amivel általában élnek is. Egy egészen más felhasználása a levélkezelésnek a számonkérés. A dolgozat-kérdéseket a tanulók E-mail útján kapják meg és a tanult technikák felhasználásával kell ezekre választ adniuk majd a feladónak azaz a tanárnak visszapostázni. Bár természetesen a számonkérés messze nem népszerû, de ilyen módon végrehajtva sokat lehet a dolog kényszer jellegén csökkenteni úgy, hogy az "elszámoltatás", a tudás elsajátításának mérése azért ne szenvedjen csorbát.

Meglehetõsen ismert az Internet használat-lehetõségei közül a WEB böngészés. Sokan egyenesen ezzel azonosítják az Internet-et, ebben számtalan fél-szakmai publikáció is megerõsíti sajnos a tanulókat. A levelezés elsõ helyen való gyakoroltatása sokat számít ennek a tévhitnek a tompításában. A WEB elérést a szerver-re feltett HTML anyagok elérésével lehet "modellezni". Természetesen az az ideális eset, ha IntraNetware szoftverrel rendelkezünk és a WEB böngészõt "egy-az-egy"-ben van lehetõségünk használtatni. Egy komplett IntraNetware csomag azonban sokba kerül, egy egyszerû NetWare 3.x (vagy más állomány-kiszolgáló) szerver esetén sem kell errõl a lehetõségrõl lemondani.

Iskolánkban a NetWare szerver egy, az összes felhasználó számára elérhetõvé tett tárolóterületére helyeztünk fel WEB lapokat. Ezek egy része Internet szerverekrõl származott. Letöltésükkor külön ügyelni kellett, hogy a böngészõ lehozza és saját cache-ében elhelyezze a lapon található képeket is. A lapok másik része helyben készült. Szakkörõsökkel és a HTML nyelv alap-utasításaival meglepõen tetszetõs, sokrétû, információ-gazdag lapokat lehet elõállítani. A munkához nem kell HTML nyelvet alaposabban megismertetni, erre sem idõ sem lehetõség nincs is. Az így összeállt anyagot elhelyezve az állomány-kiszolgálón, az Intranet-es környezetben máris kereshetõ valamelyik WEB böngészõvel.

A gyerekek számára természetesen a tevékenység elején nem világos, amit látnak az pontosan honnan származik. Bármennyire is kínálkozna az alkalom elfedni a valóságot, ez még középtávon sem jó taktika: igaz, hogy megtudva, nem a "nagy" Internet-en, hanem csak a belsõ, Intranet-es hálózaton tevékenylednek ekkor, némileg lelohad a lelkesedésük, de ha elég mennyiségû HTML anyagot sikerül a kiszolgálóra feltelepítenünk és ha a szûkebb környezetrõl szóló információ elég gazdag, errõl hamar megfeledkeznek. Utóbbi jelentõsége elég nagy: sokat számít, ha az így feldolgozott anyag nem csak nekik, de ha lehet, róluk is szól. Nagyon fontos elõny, hogy úgy gyakorolhatják mindeközben a WEB anyagok kezelését, mintha Internet-es környezetben tevékenykednénk, de munkájukat nem hátráltatja a szûkös sávszélesség és nem akadályozza egy esetleges vonalszakadás. Az is elõny, hogy ezzel a módszerrel - bár nagyon sok elõkészítést igényel az Intranet-es WEB anyag létrehozatala illetve kialakítása - teljesen és egyszerûen kézben lehet tartani, mit is tekintenek meg a tanulók. Így ab ovo nincs hozzáférésük fajgyûlölettel, erõszakkal, pornográf anyagokkal teli WEB site-okhoz!

Az Internet-használatnak a levelezésen és a WEB anyagok elérésén kívül számtalan más vetülete is van. Ezek azonban a mi gyakorlatunkban csak a tananyag és nem a gyakorlati tevékenység részét képezik. Ennek nem elvi, csupán gyakorlati oka van. Egyfelõl a nagyon kicsi óraszám, másfelõl a szükséges szoftverek hiánya okozza ezt. Az FTP illetve a telnet használata hasznos lenne, de leginkább UNIX (esetleg Linux) szerver felállítása révén lenne kivitelezhetõ. Hasonlóan problémás a Gopher szerver elérésének gyakoroltatása Intranet-es környezetben.

2.3. Az Internet oktatásának jellemzõi

Fentieket követve, amikor az oktatás idáig jutott, a tanulók tisztában vannak azzal, mi is az a ma oly sokszor emlegetett, divatos - és ezért aztán sokszor de nem mindig megfelelõ helyen és értelemben említett - Internet. Tudtukon kívül ekkorra már begyakorolták azokat a technikákat, fogásokat, szokásokat és magatartásformákat, amiket az Internetes munka de megkíván.

Az Internet használatának oktatása elsõsorban nagy sávszélességet kíván. Egy átlagos középiskolai osztály 30 fõs, illetve ennél is több. Nálunk ezek az osztályok két csoportra vannak bontva. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a számítástechnika alapfogásainak megismerését a tanulók önállóan végzett munka során tehessék meg. Ez azt jelenti, a számítógéplaborunk 18 PC-bõl áll. Az Internet használatának tanítása ezen 18 gépnek a NET-re csatlakozását jelentené. Ezt sávszélességgel nem lehet megoldani, így kisegítõ megoldásokat kellett alkalmazni.

Az egyik megoldás az, hogy az Internet-elérést a levelezésre korlátozzuk. (A WEB anyagok elérése másként, nem "élõben" történik, lásd fentebb.) A levélforgalmazást poll-ozással lehet megoldani a korlátozott sávszélesség optimális kihasználásával, az on-line idõ minimalizálásával. Ennek során a tanulók a leveleiket ugyanúgy adják fel, mint az Internet elérés során, de azok ekkor még nem kerülnek valóban a NET-re, "csak" a kiszolgáló számítógép tárolja azokat. Adott idõpontban a kiszolgáló gépen futó program felveszi a kapcsolatot a telefonvonalon a host-tal, és elvégzi az addig az idõpontig összegyûlt levelek elküldését, valamint a host-ról leszedi azokat a leveleket, amik a kérdéses LAN-on definiált felhasználók számára lettek elküldve. Ezután bontja a kapcsolatot. (Bár a fentebb leírt tevékenység elvégeztetése ideális esetben idõzítve, off-peek idõszakban elvégeztethetõ, de ennek kivitelezése bizonyos mûszaki problémákba ütközik. Elég nagy a kockázata annak, hogy a poll-ozást végzõ program "beleragad" a telefonos kapcsolatba, nem hajtja végre a hang-up utasítást ami egetverõ telefonszámlát okozhat. Így a gyakorlatban inkább tûnik járhatónak a "kézi" poll indítás, még ha ezt olykor csúcsidõben is kell elvégezni. További sajátossága a leírtaknak, hogy a szolgáltatónak a host konfigurálásával fel kell az ilyen forgalomra készülni.)

A poll-ozott levélforgalom elég jól modellezi a teljesen on-line levélkezelést. Fel is vet azonban problémákat. A mûszaki jellegûeket már említettem fentebb. Sajátos kérdés a levelezõlisták elérése. Ha a belsõ hálózatról egynél több tanuló tagja ugyanannak a levelezõcsoportnak, a poll-ozas a drága on-line idõben elég jelenõs redundanciát kénytelen átvinni. Ezt elfogadva a mûszaki problémákon ha úrrá lehet lenni - hosszú kapcsolati idõ! - akkor a levélkezeléssel kapcsolatban nem kell szigorításokat tenni. Ha ez nem lehetséges, akkor a listák bejövõ forgalmát esetleg a gateway géppel kell elosztatni illetve szigorúbb esetben a listák elérhetõségét korlátozni.

3. Összefoglalás

A Nemzeti Alaptanterv által rögzített, a számítástechnika tantárgy számára elvégzendõ feladatok között, az alkalmazói programok között fontos szerep kell hogy jusson a hálózatok használatának és használtatásának. Ezt célszerûnek látszik elõbb helyi szinten bevezetni és használtatni. A LAN használat mûszakilag, szakmailag az Intranet-es tevékenységet készíti elõ és alapozza meg. Pedagógiailag, általános értékek közvetítõjeként is nagyon fontos a szerepe. Kapcsolatot teremt, ráébreszt sõt jó esetben rászoktat, hogy amint a PC-ink, úgy mi magunk sem vagyunk elszigeteltek. Többet végezhetünk, ha másokkal kapcsolatot tartunk. Ez bizonyos esetekben - ilyen a mai szakközépiskolai elsõ évfolyam - a csoport- és osztály-összekovácsolódásnak is lehet egy fontos eleme. Az így elsajátított fogások és szokások lehetnek azok az eszközök, melyek birtokban a tanuló az Intranet-bõl kiléphet az Internet-re. Mindeközben rá van kényszerítve az idegen nyelv (angol) használatára, aminek a motivációs hatását szinte lehetetlen túlbecsülni. A számítástechnika oktatás fontos ha nem elsõdleges feladata az, hogy alaposan átgondolt tartalmi elõrelépések sorozatával felkészítse arra a tanulót, hogy az a kétségkívül elég bonyolult, sok buktatóval terhes munkafolyamat során az értékeket, az elõnyöket tapasztalja és a nehézségek ne riasszák el, ne vegyék kedvét a virtuális világméretû barangolástól, kapcsolatkereséstõl és -teremtéstõl.